Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Úgy tartja ugyanis, hogy étkezési szokásaink tükrözik anyagi helyzetünket, kulturális, vallási, társadalmi nézeteinknek egyaránt.
A Diéta Napló 1. részében Tóth Zsuzsa nyilvános fogyókúrába kezd. Az első körben még csak fogadkozik, hogy kilenc kilót lead, és idővel felveszi azt a kékes-zöldes tunikát, amelyikben új, fitt alakjával debütálni szeretne. Dietetikusunk elsőként táplálkozási naplót kért tőle, hogy össze tudja állítani személyre szabott diétás étrendjét.
De mi is az a táplálkozási napló?
A naplóírás lehet egy terápia része akár a pszichológiai, orvosi praxisban is. Ahogyan egyre szakmaibb jellegű naplók felé haladunk, előkerül a táplálkozástudományi, dietetikai felmérések alapvető módszere, a táplálkozási napló is.
A háromnapos ív kitöltésével az illető egyfajta látleletet ad az adott időszakára jellemző táplálkozási szokásairól. Ahogyan az orvos a véreredményekből, a röntgenképből vagy éppen a vérnyomásértékeinkből olvassa ki a diagnózist, úgy a dietetikus sem csak ránézésre állapítja meg, kinek milyen étrend lenne ideális.
A táplálkozási napló kiegészíti az antropometriai adatok (testtömeg, testmagasság, testzsírszázalék stb.), a családi és személyes kórtörténet (meglévő és korábbi betegségek), a gyógyszer- és/vagy étrend-kiegészítőszedésre vonatkozó és egyéb kérdések tömkelegét. Ezek nélkül nem igazán lehet valóban személyre szabott javaslatokkal előállni. Ha valaki úgy akar táplálkozási tanácsokat adni, hogy előtte nem kérdez ki alaposan, azzal nem érdemes szóba állni, mert csak sablonokat kaphatunk tőle.
Hogyan kell kitölteni?
Mivel a táplálkozási napló arra (is) szolgál, hogy számítógépes kiértékelését követően az egyéni energia- és tápanyagszükséglethez viszonyítva megmutassa a túlzott vagy hiányos bevitelt és a helyes vagy korrigálandó arányokat, fontos, hogy minél precízebben töltse ki az illető. Ehhez részletes kitöltési útmutató is dukál, amely mintákat ad a különböző mértékegységeket illetően is (pl. mi számít egy pohárnak, egy bögrének, egy adagnak és miből stb.).
Leggyakrabban, egyfajta standardként, háromnapos táplálkozási naplókat használ a szakma, vagyis három, nem egymást követő nap (vagyis 2 hétköznap és 1 hétvége, jellemzően vasárnap) konkrét fogyasztását tudjuk elemezni. Ennek során a személyes elmondásnál sokkal pontosabban, konkrétabban látható az egyénre jellemző átlagos étkezési ritmus (hányszor eszik egy nap), az étkezések helyszíne (hol fogyasztja el ezeket az étkezéseket: étteremben, büfében, az utcán, kocsiban stb.), az elfogyasztott mennyiség (mekkora egy adag, mennyit fogyaszt reggelire, ebédre, stb.), az egyes nyersanyagok valós fogyasztási gyakorisága (pl. tejet, tejterméket, gyümölcsöt, zöldséget milyen rendszerességgel fogyaszt), az ételkészítési mód (párolás, főzés, olajban sütés...), az étkezéssel összefüggő panasz (pl. puffadás, gyomorégés). Jobban és pontosabban reprezentálja az étkezési szokásokat, a fogyasztási preferenciákat is (pl. mennyire édesszájú az illető). Használatával (a kitöltött adatok ellenőrzését, szükség esetén pontosítását követően) korrekten kiszámítható a három nap átlagos energia- és tápanyagbevitele, amelyről konkrét képet kapunk az illető táplálkozásáról. Ezt a kiértékelést egy számítógépes szoftverrel végezzük, amely lehetőséget nyújt arra, hogy könnyen és látványosan bemutathatóak legyenek a kliens számára a táplálkozásában előforduló esetleges hibák, ill. változtatási lehetőségek (amennyiben ez szükséges).
Nehézségek mindig adódnak. Gyakran éri kritika ezt a módszert.
Íme a leggyakoribbak:
„Miért csak három nap? Ennyi napból nem lehet megállapítani, hogyan eszem?"
Válasz: Ennél több napot már nem igen töltene ki a nagy többség, kevesebbel meg nem érdemes foglalkozni, mivel nem ad elég információt (lehetnek nagyon jó és elég silány táplálkozású napjaink is). Abban az esetben, ha tényleg nem egymást követő napokon történik a kitöltés, akkor akár két hét táplálkozását is átfoghatja a napló, ami már sokkal jellemzőbb képet ad a valós helyzetről (ennyi idő alatt kibuknak az apróbb hibák is).
„Minden nap másképpen eszem, nincsen jellemző napom ebből a szempontból."
Válasz: Ez esetben akkor éppen az a jellegzetesség, hogy nincs semmiféle rendszer az illető táplálkozásában, és ebből adódhatnak problémák, ezen tud változtatni. Ilyen esetben is megéri kitölteni, mert legalább önmaga is szembesül a helyzettel és talán igyekszik tenni valamit ez ellen.
„Nincs időm/türelmem kitölteni."
Válasz: Ha valaki azért megy el dietetikushoz, mert érdekli, hogy mit csinál jól, rosszul az étkezésében, akkor nem várhatja azt, hogy egyből minden rendeződik. Neki is tennie kell az ügy érdekében, például azzal, hogy nekilát a naplónak. Megoldás lehet, ha például napközben csak kis cetlikre írja fel az aktuális fogyasztását, majd este összegzi azt a formanyomtatványon. Vagy bepötyögi a mobiljába, egyre okosabb telefonjába, esetleg le is fotózhatja vele, és ezzel illusztrálhatja a fogyasztást. Ha ez is sok, akkor beszerezhet egy diktafont és rámondhatja arra, majd utólag leírja, begépeli.
Tévutak: leánybúcsú után
A táplálkozási napló elég szubjektív dolog: kinek mit jelent a kis szelet, nagy darab, egy falatnyi, a leheletvékonyan? Ki mennyit mer bevallani a valós fogyasztásából? A dietetikusnak igen sok fejtörést okozhat beazonosítani ezeket a kis csapdákat, ezért is szükséges még utólag visszakérdezni az adatokat (ahol azért kiderülhet az igazság).
Problémás lehet, hogy a legtöbben szeretnének nagyon tökéletes naplót írni, és emiatt szándékosan változatnak az addigi helytelen szokásaikon, ezzel meghamisítva az eredményeket. Például azokon a napokon éppen nem esznek sütit, nem szednek kétszer az ebédnél, több gyümölcsöt, zöldséget esznek. Saját magukkal tolnak ki, mert nem arra kapnak választ, amire szeretnének.
Az is előfordul, hogy szerencsétlenül választják meg a napot, és egy zabálósabb szülinapozás, céges party, legény-, leánybúcsú napjának (v)étkezéseit vetik papírra/gépre. Persze ebből is le lehet szűrni némi tanulságot, de mivel feltehetően nem ez a jellemző étkezési formája az illetőnek, jobb, ha mégsem ezzel áll a dietetikus elé. Hacsak nem esik meg ilyen görbe nap minden héten vagy gyakrabban, mert az már inkább kifogásolható.
A táplálkozásunk jó tükre az anyagi helyzetünknek, kulturális, vallási, társadalmi nézeteinknek egyaránt. Az egyes szokások mögött különböző hiedelmek, nézetek, téveszmék állhatnak, amelyeket gyakran igen nehéz megváltoztatni. Különösen, ha az illető igyekszik sajátságosan értelmezni a táplálkozástudomány, -élettan szabályait is.
Mindent összevetve, azt szoktam mondani, hogy a táplálkozási napló kiértékeléséhez nagy rutin és emberismeret is szükséges a dietetika szakmai alapelveinek ismerete mellett. Más részről pedig minden tiszteletem azoké, akik a fent bemutatott és még számtalan nehézség ellenére pontosan, érthetően (és olvashatóan) kitöltik a táplálkozási naplót, s ezzel igen megkönnyítik a dietetikus munkáját.
